Impresszum Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

szekelyvagyoknemturista

blogavatar

Phasellus lacinia porta ante, a mollis risus et. ac varius odio. Nunc at est massa. Integer nis gravida libero dui, eget cursus erat iaculis ut. Proin a nisi bibendum, bibendum purus id, ultrices nisi.

Nem verik a menekülteket! They're not punishing the imigrants!

A hét legfelkapottabb híre volt talán egész Európában, az Alapítványok és Segélyszervezetek legújabb jelentése: a magyarok verik a menekülteket. Mármint a hatóság veri, akik elfogják és vissza toloncolják őket. Hogy verik-e? Persze, hogy nem verik, örülnek, ha bármiféle kontaktust el tudnak kerülni velük, de vágjunk is a dolgok közepébe!

It was the most important news of the week in europe from the Foundations that the hungarians are punishing the immigrants. I mean the police and the military who are captureing and sending them back. Are they really punishing? Of course not, they are happy when there’s no contact with these people, but let’s see what’s going on.

Mielőtt a valóságot kezdjük el boncolgatni előtte, legyünk vizuálisak és képzeljük el:

Szegény háborús menekült, akár asszonyostól gyerekestől az egész család, repeszgránát sérülésekkel vagy sérülésekkel a lelkében a háborús látványtól, átmássza a telepített kerítést. Véres karcolásokkal a szögesdróttól, halkan puffan a magyar oldalon, majd magát húzva, próbál menekülni a sűrű közé.A rezsim éber őrei utolérik, elkapják, földre teperik és további sérüléseket okozva (nem részletezem, mindenki fantáziájára bízom) elszállítatják. A már erre a célra kialakított helységben fogadják őket, az ávós rendszerből átörökített tudású pribékek és a mindenféle erre rendszeresített vallató eszközökkel további sérüléseket okozva, hosszan vallatják őket időt és pénzt nem kímélve. Miután kinyertek minden információt a menekültekéből, a csikorogva lassító, elsötétített autó kilöki őket a Szerb területre.

Before talking about the facts, let’s be visual and try to imagine:

 Poor immigrants, with the whole family full of injurances outside, also inside in their soul, trying to break the fence of Hungary. They are landing ont he Hungarian side with many scars and trying to hide themselfes in the forest. Then comes the agressive awake military members, captureing them, causeing some new scars and then transporting the group to a given place for these kingd of people. In this place the official members of the hungarian military causing many suffering moments, trying to take as many informations from the poor immigrants as they can then after having as much as they could have they send them back to the Serbian part.

Megvolt, sikerült elképzelni? No akkor jöjjön a valóság:

A menekülteknek nevezett, kimondottan jól kondicionált fiatalemberek (egytől egyig), a határ szerb oldalán csoportokba verődve, vonulgatnak fel alá. Okos telefonjaikon a már feltöltött magyar hálózatok mobilkártyákat használva kommunikálnak (megint csak a fantáziára bízom, hogy a fenébe kerül hozzájuk a többmilliárdért megvásárolt 200 ezer telefonkártyák egyike):  (http://index.hu/belfold/2016/10/05/ketszazezer_sim-kartyat_vasarolt_egy_hajlektalan/

Mögöttük, vagy előttük hol kamerás dron, hol qadot vezető távcsöves embercsempészek jelennek meg, a magyar oldalt kémlelve.Ha nappal szembetalálják magukat a magyar rendészekkel, bátran farkasszemet néznek a kerítésen keresztül, nyelvükön hangos megjegyzéseket tesznek, és a közösségi oldalakon tovább ügyeskednek az illetékeseikkel. Hiába próbálják szórólapokkal, hangosbemondókkal visszafordítani őket, érdekes módon az a verzió, hogy a hivatalos határátkelőn jelentkezzen és menekült státuszt kérjen a helyi törvények betartásával, ez a verzió nem érdekli őket. Ha szabadad a gazda, profi szerszámokkal pillanatok alatt vágják szét a kerítést, aztán uzsgyi be a sűrűbe. A magyar rendészek, persze próbálják összetereli őket, erősítést kérve, kisebb nagyobb sikerrel. Az éjszakák a legrosszabbak, nem állnak meg semmilyen figyelmeztetésre, kivéve egy hang, amit egytől egyig minden menekült jól ismer: az AK csőre töltésének a hangját! Na arra már megállnak ás tört magyarsággal kiabálják, hogy NE lőni, Ne lőni!!

Az elfogottakat összeterelik, és tisztes távolságból őrizve várják a szállító járművet, amibe beterelik őket. A szállító, azonnal a határátkelőre hajt velük és a Szerb oldalon kiteszi őket.Van köztük olyan migráns is, akit már személyesen ismernek az elfogók, mivel több mint 30 alkalommal vitték már vissza.

Hogy bárki is meg akarja-e még csak érinteni is őket, tévedés! Nem véletlen, 2002 után újra  a déli határon kitört (Romániában Temes és Arad megyében kezdődőtt) kanyaró járvány: http://www.szuloklapja.hu/betegsegek/4283/magyarorszagra-is-elert-a-kanyarojarvany-tobben-megbetegedtek-kiket-veszelyeztet-leginkabb-a-kanyaro-milyen-tunetekkel-menj-azonnal-orvoshoz.html

A lehető leg rafináltabb trükköket kitalálják, hogy ne utasítsák vissza ha már elkapták őket,, papírt lengetlenek, hogy betegek, HIV fertőzöttek, vagy hogy homoszexuálisak és azért üldözik őket. De volt rá példa, hogy a mínusz fokokban egy vízelvezető csatorna árkában végig kúszva, a határőrök szeme láttára, bújtak át a kerítés alatt, hiába próbálták visszafordítani őket Átérve a vizes jeges ruhákban, cinikus vigyorral várták, hogy melegedőbe vigyék őket... (A menekülttáborban már a megkínozták, leöntötték verzió él!)

Mivel legtöbbjüknél legalább kés van, a közelségük azonnali veszélyt jelent.A legbátrabb katona sem akar közelharcot velük, vagy sérülést tőlük. Bántsa őket a bánat! Azért itt már érezhető a félelem  és a felelősség, amivel ezek a határőrök együtt kell éljenek.

Ennek ellenére, direkt módon megvádolják, és gyanúsítják a magyarokat, olyan emberekkel szemben, akik nyíltan juttatják tudomásunkra: a törvényes menedékkérelem nem érdekli őket. Sem törvényeinket, sem kultúránkat nem veszik figyelembe. Max. az otthon megszokott potenciálnövelőért elfutnak az állatkertbe és lefűrészelik az egyik rinó szarvát!

Done? Could you imagine? Well, let’s see the real facts!

These people called immigrants, are all well conditionared young mans, walking in groups up and down in the serbian part. With their clever phones they communicate on the hungarian signal (you can find it out how could they get the hungarian sim cards)  (http://index.hu/belfold/2016/10/05/ketszazezer_sim-kartyat_vasarolt_egy_hajlektalan/

Before them of front appearing traffickings with dron cameras or with quads and telescopes, watching the Hungarian  side. If they see Hungarian military or police members during the day, they’re not running away, instead shouting to them in their language. Even if the military trying to tell them to go back, stop and don’t come, find an official boarder crossing where they can ask for the papers and documents that needed for being immigrants of the country, they don’t really care of these version. If they see nobody, they cut and damage the fance immediately and than run into the forest. Of course the military members are trying to capture them, making bigger groups with bigger smaller success. Nights are the worst, they don’t stop for any kind of asking, only the sound of filling the AK gun. That sound they know really well and start to shout in Hungarian language “don’t shot, don’t shot”

The captured ones are send to a given place where they have to wait for the transporting cars. Than the cars are going immediately back to the serbian part. There are many immigrants who has done this procedure mor than 30 times.

If anybody wants to touch these people? No way. They have many illnesses like the measeles outbreaks in 2002 In Romaina. http://www.szuloklapja.hu/betegsegek/4283/magyarorszagra-is-elert-a-kanyarojarvany-tobben-megbetegedtek-kiket-veszelyeztet-leginkabb-a-kanyaro-milyen-tunetekkel-menj-azonnal-orvoshoz.html

They find out the most creative trics that they could stay in hungary after being captured, like telling that they have HIV or they are homosexual so they need help. But there was example during the winter that under the channel in the water they have tried to swim because they knew that the miitary have to bring them first to a hot place until they get dried, (of course later they said thet tha military made them wet)

Most of them has a knife which is dangerous for the others and also the bravest soldier doesn’t want to fight. They don’t want to hurt them. I think we can feel the fear and the responsibility from the military.

These people had said for the media and everybody that they don’t need the official immigrants paper from the country. And after telling this they still have the face to say they were punished from te military. They have no interest for also not our laws, not for our religion, not for our cultures. 

Tehát még egyszer, a kutya sem akar a menekültekhez érni!

Tisztelt Alapítványok, nézzétek meg inkább a katonáink kiskönyvét, ami részletesen leírja, hogy mit szabad tenniük a menekültekkel! Tisztesség és tisztelet, ez hiányzik a médiából! Minél több klikk, minél több lájk, minden áron, a hírnévért a pénzért, és már lehet is nagydobra verni a társunkon áttaposó cikkeket. Már az nem számít, hogy olyan embereket vádolunk, akik értünk teszik a dolgukat! Elfelejtjük, hogy nem minden pénztáros lop meg minket, nem minden pap pedofil és nem miden tanár ad a sexért cserébe jó jegyet! Soroljam meg??

Most jöjjenek az alapítványok és segélyszervezetek (tisztelet a kivétel): Természetesen Ti is pénzből éltek! Fizetésetekre üzemanyagra, autó vásárlásra – használatra stb. nektek is pénzt van szükségetek (nem beszélve segélycuccokról)! Ha pénzre van szükségetek, ne azokat az embereket mocskoljátok, akik tisztességgel a ti életetekre vigyáznak, hanem szerezzétek meg tisztességgel, és nem álhírekkel!

Bárki is vonná kérdőre a fentiek valódiságát, a legközelebbi és leghitelesebb forrásból származnak ezek a tények.

SO once more, nobodi wants to hurt them

Dear Foundations, let’s have a look first of the small books of the soldiers which tells detailed what they can do and what not. Respect is missing from the media. More likes, more klikks for whatewer price. It doesn’t matters that they have to blame people who are working for them,

Now can come everyone and tell that they just doing it for the money because they have to live from something also like the others. Buti f they need money don’t  blame the people who are taking care of their lifes! This is disgusting.

If somebody have questions about the written things, all informations are real and were told by people who saw this hell.

Tovább

Képek vasárnapról, azoknak akik nem tudták megnézni! Szívmelengető! Köszönöm Szombathely!Halottak napjára!

Dédnagyapám sírja úgy talált rám, ahogy vándorlegény a botjára. Erőt, reményt ad, támaszkodhatok rá, és még faraghatok is rajta (az emlékét).

Amikor megtudtam, hogy első világháborús katonaként Szombathelyen van eltemetve, azonnal felkerekedtem, mert hajtott a kíváncsiság. Kicsit a kötelesség, de főleg az egy szál magambéli élet és a magány, ami hajszolt belülről.

Volt már egy-két ismerősöm Magyarországon, barátnak nevezett velem korú és pártoló idősebb, akik mindent megtettek volna, hogy ne érezzem magam magányosnak. De aki egy teljes életet hagy ott egyik napról a másikra, azt nem lehetett azonnal helyettesíteni. A nagy üresség, ami hirtelen maradt bennem, nem tudta az új élet, még ha annyira színes és izgalmas volt is, a régi Hargita illatával teli, ízes, őszinte gondolkodású, harccal teli világomat hírtelen pótolni.

Bele is kapaszkodtam a lehetőségbe, hiszen egy darab vér belőlem volt ott a földben. Képzeletbeli emlékek keringetek bennem, amit nagyapán, vagy keresztanyám mesélt dédapámról (ezek a történetek is, mind megérnek egy misét).

A domb tetejére felkapaszkodva (itt hegynek nevezik) meglepetten látom a sok emlékhelyet. Német második világháborús katonasírok (azóta mind haza vitték őket), hatalmas orosz hősi emlékmű (szinte hasonmása a Csíkinak) francia, olasz emlékhely (naná, hogy ők is már rég haza szállították halottaikat), tengerként terül szét előttem. Jó az eligazítás, azonnal bevetem magam az első világháborús sírok sűrűjébe, és már simogatom is az egyik sor harmadán a dédapám sírját. Név stimmel, születési dátum, halálozási idő minden megfelel. Nagy öröm a külön sírja. Nem is érzem idegennek az érzést, visz a gondolatom messzire, hogy élhette meg utolsó napjait, kire gondolhatott utolsó perceiben, mit hagyott maga után, és mit vihetett a sírba magával.

Gyönyörű a hely, a dombtetőt erdő vesz körül, volt idejük a fáknak megnőni az elmúlt 90 évben, szinte semmit sem hallani a város zajából.  Rá is szokok, rendszeresen kijárok, ha bánatom van, ha örömöm. Ő az én privátszférám, nem osztom meg sokáig senkivel sem.  Leülök a fejfa (fejkő) mellé, nézegetem a betonból öntött egyforma sírköveket, van belőlük vagy 400. Olvasgatom a neveket, rengeteg az eredeti székely név, úgy, mint dédapámé, vagy az enyém, csupa keresztnév a családi név, nincs benne semmi cifra és nincs Y a végén. Román nevet is találok, bizony sokan együtt harcoltak a 11. Székely Huszárezred katonájaként a monarchia oldalán. Ők még magyar katonaként voltak besorolva a székely területekről. Még csikó vagyok, élvezem az ezer féle madár trilláját, figyelem a gondtalan őzek legelését és még gombát is szedek az erdő szélén. Arra is van időm, hogy becsapjam a hangyalesőket. Miközben a földön üldögélek, homokszemeket gurítok le a tölcsér szélén le, és hangosan nevetek, ahogy szorgosan el kezdi a lárva bombázni a tölcsér szélét, hátha meg lesz neki az ebéd. 

Telnek az évek és sorra süllyednek be a sírok, látszik, hogy a koporsók eddig bírták, most kezdnek össze roppanni a föld terhe alatt. Játszok a gondolattal, de jó lenne haza vinni őket. Lenne talán ki gondozná otthon sírjukat, látogatnák talán őket. Itt max. csak évente egyszer le van kaszálva a fű és kész. Dédapám sírja is besüljed, talán a második évben, mióta látogatom. Mondom is neki, biztosan eddig vártál, hátha haza viszlek Remetére, hiszen feleséged kis vaskeresztes sírjában egyedül van eltemetve. Nem tehetem, sem pénzem, sem időm nem lenne egy ilyen procedúrára.

Pedig mikor hallottak napján meggyújtottam a mécsest, és el kezdtem leereszkedni a domb tetejéről, amikor visszanéztem, mindig egy magányos fény, remegett a sok sír árnyékában. A hatalmas sötétség, ami körül vette a kis fényt, szint mázsás teher volt lelkemen. Kapaszkodtam a lehetőségbe, büszkén vonultam a tömeggel világításkor, hiszen nekem is volt kihez mennem, nekem is volt kinek a sírjára mécsest helyezhettem. Eszembe jutott a z idő, amikor gyerekként megkérdeztem anyámat, hogy miért gyújt még az asztalon gyertyákat, már voltunk a temetőben. Türelmesen elmagyarázta, ezt ezért, ezt őérte, és persze benne volt dédapám is, aki távol a hontól valahol el van temetve.

Most már itt vagyok és mindig jövök, amíg tudok. Családom lett, együtt gyalogolunk fel a sötétben a gyerekekkel és álljuk körül a sírt. Mesélem nekik a felderengő történeteket, próbálom magját hinteni annak a világnak, amiben éltek. Igyekszem megértetni velük, micsoda hősies idő volt a mai világunkhoz képest: éhínséget, betegségeket, háborúkat és még kitudja milyen galádságokat leküzdve nevelték őseinket.  Botorkálunk le a sötétben, egymás kezét fogva, lábunk előtt fényárban úszik az újtemető milliónyi gyertyájával.  Megállunk, visszanézünk, még egy pillantást vetünk arra a kis derengő fényre, amit mécsesünk bocsájt ki a sok komor árnyék mögül. Mintha két világ határán állnánk. A temető haranglábánál elhelyezzük mi is azoknak szánt mécseseket, akikhez nem tudunk eljutni. Otthon már hagyományosan egy székely vacsorával vidítjuk magunkat.

Aztán egyszer csak minden megváltozott, a sírokat már nem csak egyszer kaszálták. A dülöngélőket megigazították, a neveket újra festették. Kápolna épült a sírok mögé, egy kőkatona fújja harsonáját, hirdetve, hogy lesz még feltámadás.

Az igazán nagy meglepetés halottak napján ér, Végig az úton fel a dombtetőre, be a sírkertbe, mécsesek vannak kirakva az út mindkét oldalára, gyertya ég minden sírkő tetején. Minden emlékhely teli s tele apró lánggal, fényárban úszik az egész temető.  Már vége a misének a kápolnában, csak magunk vagyunk. Látszik, koszorúk vannak minden emlékhelyre téve. Melegség önti el lelkemet, nincs már a sötétség súlya rajta. Visszanézek a szokott helyemen és benedvesedik a szemem, Dédapám biztosan mondaná, ne nyííjj nóó,  úgy ahogy a fia is mondta nekem, ha gyerekként elsírtam magam.

Ugrándozó 6 éves fiamnak tanítgatom: "Vándor fecske sebes szárnyát, vándor legény vánor botját..." kis könyörgőt. Már nem izgat a gondolat, hogy haza kéne vinni, nem csak dédapámat, a többieket sem.  Most már otthon vannak mind! Van mécses a sírjukon, gondolnak rájuk, gondozzák őket!

Kedves székelyek, kiknek itt van eltemetve a hozzátartozótok, halottaitok a legjobb, a legszebb és a legméltóbb helyen nyugszanak! Otthon vannak, szerető, tisztelő és látó emberek környezetében. Gyújtsatok lángot otthon, és emléküket, történeteiket ápoljátok, ahogy a sírjaitokkal teszik a vasi emberek.

Tovább